|
A BANSZKÓI EVANGÉLIKUS TEMPLOM TÖRTÉNETE
Templomunk 1868-ban épült. |
български
Deutsch
|
English
|
Nederlands
|
A 19. század vége viharos és dinamikus időszak volt. Bulgária történelmében új korszak nyílt. A nemzet újjá született a politikai, kulturális, társadalmi, szellemi és lelki élet minden területén. A politikai szabadság vágya a lelki felvilágosodás iránti igényt is felébresztette.
A keresztyén egyházak tevékenysége is fellendült. Ekkoriban a hívők már 120 nyelven olvashatták a Bibliát. Missziók létesültek Európa-szerte és az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban is. Egy cél vezérelte őket – „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Márk 16.15)
Természetesen ebben óriási érdemeket szereztek azok a misszionáriusok, akik dr. Albert Long szavai szerint, nem protestáns egyházak alapítását tekintették céljuknak, hanem a bolgárok tanítását. Az első evangélisták a pravoszlávok erős ellenállása ellenében csoportokat alakítottak, később pedig létrehozták az első templomokat is.
Ekkoriban, vagyis a 19. század közepe-vége időszakában, Banszkó a nemzeti újjászületés legélenjáróbb és legvállalkozóbb szellemű települései sorába tartozott. Lakosai elejének módjában állott külföldre utazni, kereskedni, művelődni. A banszkóiak készen álltak az egyház megújítására és óhajtották azt. Nikola Filipov tanító és Dimitar Mladenov lelkész hozzá is fogott a dologhoz, még az evangélikus misszionáriusok megérkezése előtt. Mivel az Evangéliumot akkoriban egyházi szláv nyelven olvasták, amelyből a hívők kukkot sem értettek, ők az istentisztelet után érthető bolgár nyelven prédikáltak.
Akkoriban érkezett Banszkóba Petar Muszevics-Borikov evangélikus könyvkereskedő, aki tájékoztatta a helyieket a külföldi misszionáriusok tevékenységéről Sztara Zagorában. Nem kellett sokat várni, hogy a banszkóiak meghívására a helységbe érkezzen Charles Morse (kifejezetten a bolgárok között végzendő munkára küldött első misszionárius, az első bolgár-angol és angol-bolgár szótár szerzője), aki előadásokat tartott a pravoszlávoktól elszakadt 18 családnak. Távozása után a pravoszláv lelkészek az evangélikusok ellen fordultak. Üldöztetésüket hallván ismét a helységbe látogatott Charles Morse, H. Page és N. Bojadzsiev prédikátor kíséretében. Ezúttal azonban a lakosság nem volt olyan vendégszerető, és nem engedte meg az idegeneknek, hogy a fogadóban megszálljanak. A kérdésről tudomást szerzett a világi hatalom, és megengedte a misszionáriusoknak a Banszkóba látogatást és az evangélikusoknak az istentiszteletek tartását
A keresztyén egyházak tevékenysége is fellendült. Ekkoriban a hívők már 120 nyelven olvashatták a Bibliát. Missziók létesültek Európa-szerte és az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban is. Egy cél vezérelte őket – „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Márk 16.15)
Természetesen ebben óriási érdemeket szereztek azok a misszionáriusok, akik dr. Albert Long szavai szerint, nem protestáns egyházak alapítását tekintették céljuknak, hanem a bolgárok tanítását. Az első evangélisták a pravoszlávok erős ellenállása ellenében csoportokat alakítottak, később pedig létrehozták az első templomokat is.
Ekkoriban, vagyis a 19. század közepe-vége időszakában, Banszkó a nemzeti újjászületés legélenjáróbb és legvállalkozóbb szellemű települései sorába tartozott. Lakosai elejének módjában állott külföldre utazni, kereskedni, művelődni. A banszkóiak készen álltak az egyház megújítására és óhajtották azt. Nikola Filipov tanító és Dimitar Mladenov lelkész hozzá is fogott a dologhoz, még az evangélikus misszionáriusok megérkezése előtt. Mivel az Evangéliumot akkoriban egyházi szláv nyelven olvasták, amelyből a hívők kukkot sem értettek, ők az istentisztelet után érthető bolgár nyelven prédikáltak.
Akkoriban érkezett Banszkóba Petar Muszevics-Borikov evangélikus könyvkereskedő, aki tájékoztatta a helyieket a külföldi misszionáriusok tevékenységéről Sztara Zagorában. Nem kellett sokat várni, hogy a banszkóiak meghívására a helységbe érkezzen Charles Morse (kifejezetten a bolgárok között végzendő munkára küldött első misszionárius, az első bolgár-angol és angol-bolgár szótár szerzője), aki előadásokat tartott a pravoszlávoktól elszakadt 18 családnak. Távozása után a pravoszláv lelkészek az evangélikusok ellen fordultak. Üldöztetésüket hallván ismét a helységbe látogatott Charles Morse, H. Page és N. Bojadzsiev prédikátor kíséretében. Ezúttal azonban a lakosság nem volt olyan vendégszerető, és nem engedte meg az idegeneknek, hogy a fogadóban megszálljanak. A kérdésről tudomást szerzett a világi hatalom, és megengedte a misszionáriusoknak a Banszkóba látogatást és az evangélikusoknak az istentiszteletek tartását
Az evangélikusok első összejöveteleiket Banszkó első evangélikusai, Petar Usev és Marko Petkancsin házában tartották. Az evangélikus közösség gyarapodásnak indult, és templomot óhajtott magának. 1868. augusztus 6-án épült meg a banszkói evangélikus templom, a falán elhelyezett kőtábla tanúsága szerint. 1871. augusztus 15-én az evangélikus kongregáció a szamokovi Iván Tonzsorovot nevezte ki lelkésznek az egyházközség élére, amely a következő alapító tagokkal indult: Petar Usev, Georgi Szarandov, Grigor Petkancsin, Mitar Kacanov, Nikola P. Usev, Mihail Dagaradin, Marija Useva, Tota Kocsukova, Szandra Gr. Petkancsina, Szandra K. Petkancsina, Szandra M. Dagaradina.
|
Az evangélikusok nagyon jelentős kulturális felvilágosító és szociális munkát végeztek Banszkóban. Szecsanov tiszteletes úr vasárnapi iskolát szervezett, és lefektette a dohányzás és ivás ellen küzdő Önmegtartóztató társaságok alapját, külön a felnőtteknek és a gyerekeknek. A templom mellett óvoda nyílt a mezei munkások gyermekeinek. A nőket nemcsak írás-olvasásra, hanem a háztartási teendők hatékony végzésére és higiéniai ismeretekre is tanították. Evangélikus progimnázium is nyílt, amelyben a gyerekeket híres helybéliek tanították: G. Canov, N. Tonzsorov, E Bezjova-Vapcarova (a híres bolgár költő, Nikola Vapcarov édesanyja), K. Sztefanov (később Szófiában professzor), E. Useva és mások. A pravoszláv és evangélikus közösség közötti súrlódások miatt a török helyhatóság megengedte az evangélikusoknak, hogy külön községet alapítsanak, saját polgármester vezetése alatt. Az evangélikus község egészen 1912-ig működött. A polgármesteri tisztet a leghosszabb ideig Nikola Furnadzsiev viselte – köztiszteletben álló személy volt és nagyon becsülték a hatóságok és Banszkó helyi nagyjai egyaránt. Atanasz Hrisztov tiszteletes szervezte meg a „Falusi pihenő” nevű evangélikus iskolát. Emellett a Macedón Felszabadítási Szervezetben is harcolt. Macedónia felszabadulása után a közös teendők nagyban hozzájárultak az evangélikusok és a pravoszláv közeledéséhez. A forradalmi helyzet miatt azonban számos evangélikus családnak el kellett hagynia Banszkót. Főként Velingrádba költöztek át, ahol az ottani templom alapítóivá váltak. |
Atanasz Hrisztov
|
Banszkói egyházközségünknek voltak nehéz és könnyebb időszakai. Úgy tűnik, 1944 előtt a hatóságok jóindulatúbban viszonyultak az evangélikus közösséghez. 1944. szeptember 9. után az új hatalom megpróbálta elfojtani, szétzúzni egyházunkat. 1948. szeptember 4-én Bulgária-szerte letartóztatták az evangélikus lelkipásztorokat, 1949 februárjában kirakatpert is rendeztek ellenük. Az embereknek megtiltották, hogy vallási témákról beszélgessenek az utcán. Figyelték, hogy ki jár templomba, és munkahelyük elvesztésével fenyegették őket. A megfélemlített emberek közül sokan elhagyták az egyházat. De Isten megőrizte a magot, amely átvészeli a nehéz időket és feléled, amikor jobb idők köszönnek rá. A jobb idők 1989 után jöttek el.
A fiatalok már 1985-1986-ban járni kezdtek hozzánk. Kezdetben kilencen voltak, vallásos szülők gyermekei. 1990-1994-ben nagy fellendülés jött, de ezt sajnos nagy visszaesés is követte. Az emberek jöttek, láttak, és elmentek. De voltak, akik maradtak. Azóta lassan, de folyamatosan nő egyházközségünk tagjainak száma.
Ma egyházközségünk új környezetben új kihívások elé néz. Igyekszünk megtalálni helyünket, és a jelek szerint sikeresen. Nem minden büszkeség nélkül állíthatjuk, hogy buzog bennünk az életerő, és folyamatosan új és újabb feladatokat oldunk meg. Krisztusért dolgozunk. Ő a mi célunk, Ő a jövőnk. Reméljük, hogy az Úr továbbra is gondot visel ránk.
Egyházközségünk története Borisz Kozsuharov professzor Bulgária első evangélikus temploma (Първата евангелска църква в България) c. könyvében olvasható. A könyvet a Нов човек (Új ember) kiadó adta ki, 1998-ban.
Egyházközségünk tevékenységei
A fiatalok már 1985-1986-ban járni kezdtek hozzánk. Kezdetben kilencen voltak, vallásos szülők gyermekei. 1990-1994-ben nagy fellendülés jött, de ezt sajnos nagy visszaesés is követte. Az emberek jöttek, láttak, és elmentek. De voltak, akik maradtak. Azóta lassan, de folyamatosan nő egyházközségünk tagjainak száma.
Ma egyházközségünk új környezetben új kihívások elé néz. Igyekszünk megtalálni helyünket, és a jelek szerint sikeresen. Nem minden büszkeség nélkül állíthatjuk, hogy buzog bennünk az életerő, és folyamatosan új és újabb feladatokat oldunk meg. Krisztusért dolgozunk. Ő a mi célunk, Ő a jövőnk. Reméljük, hogy az Úr továbbra is gondot visel ránk.
Egyházközségünk története Borisz Kozsuharov professzor Bulgária első evangélikus temploma (Първата евангелска църква в България) c. könyvében olvasható. A könyvet a Нов човек (Új ember) kiadó adta ki, 1998-ban.
Egyházközségünk tevékenységei
- Istentiszteletet minden vasárnap 10 órakor tartunk.
- Heti három alkalommal tartunk Bibliatanulási összejövetelt.
- Vasárnapi iskolát működtetünk kicsi és nagyobb gyermekeknek.
- Odafigyelünk a városunk és egyházunk nehéz helyzetű és magányos felnőtt polgáraira is.
- Együttműködünk külföldi egyházakkal és keresztyén szervezetekkel.
- Közreműködünk új evangélikus közösségek és csoportok létrehozásában.